szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Lesújtó képet festett a magyar valóságról, oktatásról, a hatalom manipulációiról, politikusokról – noha egykor maga is az volt – Csepeli György szociológus, aki egy interjúban azt is elárulta, hogy szerinte a jelenlegi iskolarendszer nem készít fel semmi fontosra, viszont van náci gondolkodás, és lesz olimpia is, ha Orbánon múlik. Mondott azért jót is: a rendszer javára írta, hogy „nem véres a keze”.

Tudatlanabb a ma embere, mint az elmúlt évszázadé? Ebből a kérdésből kiindulva számos témát is érintett a 24.hu-nak adott nagyinterjúban Csepeli György szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, akit sokan tudományos munkája mellett onnan is ismerhetnek, hogy 2002–2010 között a baloldali kormányok idején volt államtitkár, és más tisztségek betöltője is különböző minisztériumokban.  

Itt gyűjtöttük össze az interjú néhány erős állítását: 

  • A szédületesen fejlődő tudományoknak köszönhetően az elit ma lényegesen többet tud, mint valaha tudhatott. Aki viszont nem tagja a tudáselitnek, az elveszetten tévelyeg, és mint a bolondok hajóján: bolond bolondítja a többi bolondot. 
  • Az iskolarendszer feladata lenne, hogy felkészítsen a hamis logikák leleplezésére. Ehhez képest a gyerekeim ugyanazt tanulták, tanulják, amit én tanultam, például, hogy mi a vas, milyen állat a hangya, milyen hegységek tarkítják Közép-Amerika felszínét. De azt nem tanítják meg nekik, hogyan kezeljék a virtuális világ csábításait. 
  • Ennek a politikának nem az oktatás számít. Beszédes, hogy nincs oktatási miniszter, hanem egy leviatánszerű, szemérmetlenül Klebelsbergről elnevezett hálózat rendelkezik még a krétabeszerzésről is. A jelenlegi iskola semmi fontosra nem készít fel. 
  • A tolerancia annak képessége, hogy egyénileg és csoportként is elfogadjuk a másságot. Hogy akár a zsidók, akár a cigányok, akár a homoszexuálisok, akár a migránsok kapcsán ne a gyűlölet és a düh legyen az automatikus reakció, hanem a kíváncsiság, az odafigyelés, az érdeklődés. Fidesz-propaganda azt szajkózza, hogy „ki ezekkel, minddel, tiszta világban akarok élni, ahol csak olyanok vannak, mint én.” Tipikus náci gondolkodás. 
  • Miben tartozunk a világ élmezőnyéhez? Stadion- és akkumulátorgyár-építésben. És mi a helyzet a várható élettartammal? És a PISA-tesztek eredményeivel? És a versenyképességi mutatókkal? 
  • Magyarország meredeken csúszik lefele. És mi a helyzet a kivándorlással? Itt az a fiatal marad, aki megalkuszik. 
  • Nem a kolbásztöltéssel, a pálinkafőzéssel és a meccsre járással van bajom, hanem a mindezeket az élet középpontjába állító miniszterelnöki diskurzussal. Azzal, hogy közös hazánkat nem innovációval és toleranciával, hanem kolbásszal, pálinkával és meccsel működtetik. 
  • A Fideszben tisztában vannak azzal, hogy kevesek sokat tudnak a világról, és sokan keveset, és tisztában vannak azzal is, hogyha választást akarnak nyerni, akkor a sokak világát kell célba venniük. 
  • A vágy, az illúzió tökéletes alapanyag a populizmushoz, különösen, ha nemzeti csomagolásban kerül kiszerelésre. Így van ez Magyarországnál stabilabb demokratikus intézményrendszerrel rendelkező országokban is. Az Egyesült Államok is védtelen a Trump-hatással szemben.  
  • Trump alapból bunkó. De nem ostoba bunkó. Úgy tűnik, a világ elviselhetetlenségig fokozódó bizonytalanságában Trumpra és a trumpizmusra, erre az újpopulizmusra van igény. 
  • Bábszínház ez, amelyben az aktuális bábok teszik-veszik a dolgukat, de hogy miért történik az, ami, s hogy milyen tényleges belső konfliktusok feszítik az élcsapatot, nem tudni. 
  • Most van Magyar Péter, szimpatikus alak, úgy tűnik, nekiment a rendszernek, de hogy a mondandójából mi igaz, mi nem, a fellépésében mi valós és mi manipuláció, megítélhetetlen. 
  • Ma több százezer magyar gyerek sorsa a kiszámítható nyomor. 
  • Ha Orbánnak jut rá ideje, tuti, hogy lesz olimpia Magyarországon. Ami színtiszta őrültség, ráadásul olyan őrültség, amiben kötelező hinni, aminek kötelező örülni, mert, ha nem örülsz, hazaáruló vagy. 
  • Az a helyzet, hogy a központi akarat egyre durvábban avatkozik az emberek életébe, rátelepszik a mindennapjaikra, ahogy volt ez a Rákosi-rendszerben, aztán egyre enyhülő formában végig a szocializmus alatt. 
  • Az Orbán-rendszer javára írható, hogy nem véres a keze, szemben Rákosi és Kádár diktatúrájával, ahol a kivégzések és a börtönbüntetések nyomán elképesztő mennyiségű szenvedéstömeg keletkezett.  
  • Van turáni álom és a türk tanács, de a valóság mégiscsak az, hogy a magyar gazdaság, ha aszimmetrikusan is, de a nyugathoz kötődik ezer szállal.  
  • Nem az a baj, ha valaki átmegy a sofőrös, titkárnős élethelyzeten, hanem az a baj, ha benne ragad. Én nem ragadtam benne. Már azzal kilógok az átlagpolitikusok sorából, hogy nagy zűrt nem okoztam. Sőt inkább jó dolgokat csináltam, mint rosszakat.