szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Megalázó helyzetek, nem megfelelő tájékoztatás és magány a legnehezebb időszakban - ezekkel szembesülnek azok a nők, akik a terhességmegszakítás mellett döntenek ma Magyarországon.

“Beszéljünk az abortuszról!” címmel rendezett konferenciát a Patent Egyesület pénteken, ahol az abortuszhoz való hozzáférés magyarországi helyzetéről készült kutatás eredményeit ismertették. A több mint száz nő megkérdezésével készült felmérésben azt vizsgálták, milyen akadályok és nehézségek állnak azok előtt, akik a terhességmegszakítás mellett döntenek és azt, hogy milyen érzések kísérik a döntés és a beavatkozás folyamatát. 

A felmérés közel 100 nő részvételével készült, olyanok válaszait vizsgálták, akik az elmúlt 10 évben estek át terhességmegszakításon Magyarországon. Bár a Patent munkatársai kiemelték, a kutatás nem reprezentatív, így általános következtetéseket nem lehet levonni belőlük, megállapították azt is, hogy az eredmények összhangban vannak számos nagyobb mintán alapuló, nemzetközi felméréssel, valamint a civil szervezet 10 évvel ezelőtti, hasonló kutatásához képest sem tapasztaltak elmozdulást semmilyen irányba. 

Embertelen, megalázó, elavult – többek között ezekkel a szavakkal írták le a felmérésben résztvevők az abortusz szabályozásáról szóló törvényt és 83-an mondták azt, hogy változtatni kéne rajta annak érdekében, hogy kevésbé legyen megrázó a terhességmegszakítás a nők számára. Az abortusz jogi kereteit ugyanis egy több mint 30 éves, 1992-ben alkotott, “a magzati élet védelméről szóló” törvény határozza meg. Annak szövege kimondja, hogy “a terhességmegszakítás nem a családtervezés eszköze”, hiszen az a szülők felelőssége és négy esetben teszi lehetővé annak elvégzését: 

  • Ha a terhesség súlyosan veszélyezteti a nő életét 
  • Ha a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved 
  • Ha a terhesség bűncselekmény következménye 
  • Vagy ha a nő válsághelyzetben van 

A negyedik pontra hivatkozva bárki dönthet az abortusz mellett a terhesség 12. hetéig, igazolni vagy megmagyarázni nem köteles, hogy pontosan milyen válsághelyzetet ért ezalatt. Bár a törvény nem változott hatályba lépése óta, annak végrehajtási rendeletét 2022-ben módosították a “szívhangtörvény” néven elhíresült módosítással, amely kötelezővé teszi, hogy a terhességmegszakítás előtt bemutassák a magzati életre utaló jeleket a terhes nőknek. 

A nőknek szóló politikai üzenet a kormány abortuszmódosítása, de betartatni nem tudják

Politikai lufinak használja, de a nőknek üzen a kormány az abortusz szabályainak történelmi módosításával. A Belügyminisztérium rendelete ráadásul nem is egyértelmű: a kormányoldal azt állítja, hogy szeptember 15-étől kötelező lesz meghallgatni a magzat szívhangját terhességmegszakítás előtt, a rendelet szövegében azonban ilyen előírás konkrétan nem szerepel.

Egy terhesség megszakításához a nőknek kötelezően részt kell venniük egy nőgyógyászati vizsgálaton és két “tanácsadáson” a családvédelmi szolgálatnál, ezek között minimum három napnak el kell telnie és az első alkalommal a törvényi előírás szerint “a magzat megtartása érdekében kell tájékoztatni” a nőket. Mindezek mellett az abortusznak költségvonzata is van, jelenleg 47 ezer forintba kerül az állami egészségügyben, azok pedig, akik magánkórházban végeztették el a beavatkozást, 400 ezer forint körüli összeget hagytak ott. 

Azért mennek orvoshoz, mert muszáj, nem azért, mert szeretnének 

A fentiek alapján nem meglepő, hogy a többség leginkább azt kifogásolta a törvényben, hogy az túlságosan bürokratikus, a “kötelező lebeszélés” pedig indokolatlan érzelmi terhet ró a nőkre egy egyébként is nehéz élethelyzetben. “Az az üzenete ennek, hogy a nőket meg kell védeni saját maguktól, nehogy elhamarkodottan döntsenek úgy, hogy nem akarnak gyereket” – mondta a konferencián Christian Fiala, egy bécsi abortuszklinika orvosigazgatója. “Nem az abortusz a problémájuk, hanem a nem kívánt terhesség, nem tudnának felelősen felnevelni egy gyereket. Erre megoldás az abortusz. Így tehát

nem a döntésben kérnek segítséget, hanem az orvosi beavatkozásban, hiszen az az, amit nem tudnak egyedül elvégezni”

– tette hozzá a nőgyógyász és megjegyezte, a “kötelező tanácsadás” kifejezés már önmagában is abszurd, az meg pláne, hogy bárki feltételezi, egy vadidegen jobban fogja tudni, mire van szüksége egy nőnek, mint saját maga. Hozzátette, ha nem lenne szükség szakemberre a terhesség megszakításához, rengeteg nő döntene úgy, hogy minél kevesebbszer kelljen kórházba mennie, ami abból is látszik, hogy évről évre növekszik a tablettás abortuszok aránya a műtéti beavatkozásokhoz képest. Persze csak azokban az országokban, ahol van erre lehetőség, Magyarországon jelenleg nincs ilyen opció.

Pedig a kutatásban résztvevők közül sokan jelezték, hogy fontosnak tartanák ennek bevezetését, hiszen ezzel elkerülhető lenne az egészségügyi intézményekben tapasztalt megalázó bánásmód. A tabletta ráadásul többé-kevésbé fájdalommentes megoldás a nem kívánt terhességre, miközben a műtéti beavatkozásnál szinte mindenki megemlítette annak fizikai terheit.

“Amikor mást tettek be, az nem fájt, ugye?”

Jelenleg ugyanis arra sincs lehetőség, hogy a beavatkozáshoz szükséges méhszájtágítást gyógyszeres módon végezzék el a terhességmegszakítás során. Bár a szülésnél alkalmazható a módszer, az abortusz során azonban az ehhez használt hatóanyagot a hüvelyen keresztül helyezik fel.

“Rettenetesen fájt, amikor az orvos feltette a tágítót, fel is kiáltottam. Azt mondta, hogy »amikor mást tettek be, az nem fájt, ugye?«, én pedig legszívesebben kiszaladtam volna a kórházból, de tudtam, hogy nem tehetem meg, muszáj itt maradnom ahhoz, hogy túllegyek rajta” – írta le a megalázó bánásmódot egy nő a Patent felmérésében.

Szintén sokan hiányolják az abortuszklinikákat Magyarországról, jelenleg ugyanis a terhességmegszakítást a szülészeti osztályokon végzik, vagyis az emellett döntő nők olyan környezetben esnek át a beavatkozáson, ahol a falakról a magzati fejlődés fázisait bemutató plakátok lógnak, ráadásul körül vannak véve szülés előtt vagy után álló nőkkel. Elmondásuk szerint ez a “futószalagszerű” környezet is tovább fokozza azt a bűntudatot, amelyre gyakran egy-egy egészségügyi dolgozó is ráerősít a konzultációk vagy a beavatkozás során. Azok a válaszadók pedig, akiknek nem voltak hasonló élményeik, mind azt érezték, szerencséjük volt vagy csak azért “úszták meg” a megaláztatást, mert közel tízszer annyit fizettek azért, hogy a magánszektorban végeztessék el a beavatkozást.

„A szívem akarta a gyereket, az eszem tudta, hogy nem szabad” – abortuszon átesett nők mondják el, mit éltek át

Nehéz sorsok, választások, lelki sérülések, tragédiák. Lehetetlen, feldolgozhatatlan, ám nagyon is hétköznapi helyzetek. Félrecsúszott életek és emberek, akik aztán mégis megtalálták a boldogságot. Megkérdeztük őket abortuszaikról, miután a belügyminiszter módosította a terhességmegszakítás szabályait.

Amit azonban talán a legtöbben hiányoltak, az a támogatás, valamint a tájékoztatás hiánya. Bár a többség úgy gondolta, a döntés meghozatalához elegendő információ állt rendelkezésére és nem is bánta meg, hogy megszakította a nem kívánt terhességet, arról, hogy mi vár rá a “tanácsadásokon” vagy a kórházban, nem tudott eleget. “Nem maga az abortusz okoz krízist, hanem az információ hiánya” – mondta az osztrák nőgyógyász, hiszen a terhesség észrevétele és annak megszakítása között csak néhány hét telik el, ezalatt kell rengeteg információt gyűjteni és mérlegelni.

Több olyan nyilatkozó is volt, akik azért döntöttek az abortusz mellett, mert nők elleni erőszak áldozatai voltak, az ő tapasztalatuk az volt, hogy bár a családvédelmi szolgálat munkatársai és az egészségügyi dolgozók is “elnézőbbek”, támogatóbbak voltak, amikor ez kiderült, egyiküket sem irányították tovább szakemberekhez a bántalmazás ügyében.

Szakpolitikai ajánlásaiban így a Patent Egyesület protokollban rögzítené azt, milyen tájékoztatást nyújtsanak a folyamatba bevont szakemberek, akiknél fontos lenne az is, hogy pontosan tudják, hol vannak a különböző kompetenciák határai. Ehhez javasolják a nők elleni erőszakról szóló képzést, hogy a bántalmazás áldozatait arról is tudják informálni, hogyan tehetnek jogi lépéseket.

Emellett kiemelt szempont kéne, hogy legyen a megfelelő pszichológiai segítségnyújtás is, a kutatásban részt vevők többsége ugyanis azt érezte, egyedül van, nem kap megfelelő lelki támogatást. Sőt, sokan szembesültek azzal, hogy miután abortuszuk után beszéltek erről ismerőseiknek, mások is megosztották, hogy a terhességmegszakítás mellett döntöttek korábban – akkor azonban, amikor a nőknek legnagyobb szükségük lenne arra, hogy erről beszéljenek valakivel, általában egyedül maradnak.

Nyitóképünk a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés világnapján rendezett tüntetésen készült 2022 szeptemberében, a szívhangrendelet bevezetése után pár nappal.