Tetszett a cikk?

A Nobel-díjasok, Karsai Dániel, esetleg Szoboszlai Dominik vagy Azahriah tette a legtöbbet az országért? Tóth Gabi, a MÁV, vagy L. Simon László bukása volt a leglátványosabb? Az akkugyár, a fólia vagy a mesterséges intelligencia éve volt 2023? És mi volt a legszürreálisabb pillanat a magyar közéletben? Negyedik alkalommal osztja ki a HVG az év díjait – a döntés ismét az ön kezében van! A szavazás december 17-én, vasárnap zárul.

A SZAVAZÁS LEZÁRULT.

Amikor 2020-ban először meghirdettük a HVG év végi közönségszavazását, nem sejtettük, hogy az első Covid-év nehézségei a következő három évben sem fognak megszűnni, legfeljebb átalakulnak. Az első díjátadót is a pandémia határozta meg: az év embere(i) az egészségügyi dolgozók lettek, a citromdíjat a tiltott orgiából az ereszcsatornán át a süllyesztőbe merülő Szájer József kapta, az év szavát pedig Müller Cecília ültette a fülünkbe: nyunyóka.

A következő évet is beárnyékolta a járvány, a díjak azonban már olyan képet festettek, mintha látszana a fény az alagút végén: mielőtt Nobel-díjas lett volna, Karikó Katalin zsebre tehette a HVG Év embere-címet, a citrom annak a Várkonyi Andreának járt, aki bulvárhaknival és mindenkit kioktató életmódkönyvvel ünnepelte meg, hogy összeszedte Mészáros Lőrincet, az év szava pedig ezzel szoros összefüggésben, Bödőcs Tibor instant klasszikusa után az Andi lett.

Aztán jött 2022, és amilyen halkan eliszkolt a Covid, olyan nagy zajjal rontott be az ajtón Putyin és a Fidesz. Az orosz-ukrán háború és a negyedik kétharmad évében az év embere(i) a hazaszeretetből és kitartásból történelmi példát mutató ukrán nép lett, citromdíjat kaptak a tiltakozó pedagógusokat kirúgó tankerületi vezetők, a tavalyi év szava pedig keserédesen a rezsicsökkentés-csökkentés lett, ugyebár pont az, amelynek az ellenkezőjével kampányolt a Fidesz április előtt.

2023 decemberében kijelenthetjük, hogy erre az évre sem fogunk édes nosztalgiával visszagondolni – volt azonban megannyi ember, akikre büszkék lehetünk, és megannyi pillanat, ami kellő cinizmussal vizsgálva jó poénként élhet tovább. A hvg.hu szerkesztősége összeállította az ötfős shortlistet minden kategóriában – íme, milyen díjakról dönthet 2023-ban:

  • Az Év embere díjra jelöltük azokat, akiknek az idei szakmai és társadalmi teljesítménye hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország és a világ jobb hely legyen, aki politikai szakadékokon felülemelkedve okozott büszkeséget millióknak.
  • Az Év citromdíjasa az lehet, akinek közéleti szerepvállalása, megnyilvánulásai és cselekedetei a legtöbb kárt okozták, aki hatalmával visszaélt, feladatát nem látta el, vagy hülyére vette az embereket.
  • Az Év szava az a kifejezés, amely 2023-ban ivódott be a köztudatba és meghatározta a híreket és a közbeszédet Magyarországon.
  • Idén pedig debütál az Abszurdum-díj, amely annak a sztorinak, hírnek vagy jelenségnek jár, amely örkényi szintű, groteszk témát adott a magyarországi közbeszédnek.

Ha kíváncsi, miért azokat jelöltük a díjakra, akiket, Fülke című közéleti podcastunkban megteheti: Nagy Iván László a hvg.hu újságíróival; Sztojcsev Ivánnal, Kacskovics Mihály Bélával és Bábel Vilmossal mutatta be az idei esélyeseket.

Az adást meghallgathatja az alábbi lejátszón, vagy a HVG Podcastok csatornáján alábbi platformok bármelyikén: Spotify, Apple Podcasts, Google Podcasts, SoundCloud, YouTube.

 

Nézzük a jelölteket!

Év embere: tudomány, sport, zene vagy az élet maga a kérdés?

2023-ban eljöhet az első címvédés a HVG Év díjai történetében. Amit 2021-ben a díjátadó cikkben még csak reméltünk, az idén október 2-án bekövetkezett: fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott Karikó Katalin magyar biokémikus társával, Drew Weismannal együtt, akik a koronavírus-járvány végét évekkel előrébb hozó, de más betegségek ellen is bevethető mRNS-alapú vakcinatechnológia feltalálásáért kapták meg a létező legmagasabb tudományos elismerést. Két évvel ezelőtt ezért járt Karikónak az Év embere díj is a HVG-n, idén azonban már az első magyar Nobel-díjas nőként került fel a jelöltek listájára.

Másnap pedig jött a ráadás: október 3-án Krausz Ferenc, illetve Pierre Agostini és Anne L'Huillier az elektronok atomon belüli mozgásának vizsgálatát szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat előállító kísérleti módszereikért kaptak fizikai Nobel-díjat. Ahogy Karikó, ő is oktatásra és kutatásra, az általa alapított ukrajnai Science 4 People szervezetnek ajánlotta a díjért járó pénzjutalmat, a kormány pedig 75 milliárd forintot pumpált magyarországi kutatóprojektjébe. Elköteleződését szintén aláhúzza, hogy akárhányszor megszólalt a Nobel után Magyarországon, hangsúlyozta, hogy helyre kell állítani a tanári szakma megbecsültségét.

Idén azonban nem csak tudósaink kerültek szupersztári magasságokba: Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott középpályása nyáron a RB Leipzigből a legendás angol Liverpoolba igazolt, ahol azonnal kezdőjátékosként számoltak vele, mára pedig nem csupán a klub, de a teljes Premier League legjobb játékosai között tartják számon. Alig 23 évesen újabb Európa-bajnokságra kalauzolta ki a magyar válogatottat immár csapatkapitányként, a selejtezősorozatban kimagaslott a mezőnyből, kultikus vezetője lett a csapatnak. Bár karrierje nagy részét külföldön töltötte (ahogy egyébként Karikó és Krausz is), joggal lehetünk büszkék arra, hogy világklasszis futballistája van Magyarországnak.

Ha pedig a Puskás Aréna környékén járunk, nem mehetünk el Azahriah, azaz Baukó Attila mellett. A sajtó – és nem csak a szaksajtó – hónapok óta próbálja megfejteni, hogyan foglalta el a magyar könnyűzene trónját egy 21 éves self-made énekes, aki három teltházas stadionkoncertet adhat 2024-ben, de a művészszférából is nehéz olyan embert találni, aki így vagy úgy, de nem foglalt állást a popsztárral kapcsolatban. Azahriah már a karrierje legelején úttörővé vált, és nem tűnik elképzelhetetlennek, hogy belátható időn belül külföldről is látható állócsillaga legyen a magyar zenének.

A 2023-as Év embere díj ötödik jelöltje Karsai Dániel alkotmányjogász, aki egy emberként döntötte meg a tabut Magyarországon az eutanáziával kapcsolatban. Karsait tavaly diagnosztizálták ALS-sel: a gyógyíthatatlan betegség lényege, hogy az izmokat beidegző agyi és gerincvelői mozgató idegsejtek máig ismeretlen okokból elhalnak, amitől a beteg leépül, mozgásképtelenné válik, végül pedig a légzése is leáll. Karsai egy egész országnak mutatott példát bátorságból és emberi nagyságból azzal, hogy helyzetével kiállt a nyilvánosság elé, és Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bíróságán perelte be a magyar államot, hogy – bár ő maga nem tudja, élne-e vele – a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők megkaphassák az életvégi döntéshez való jogot. „Ha itt élned, halnod kell, akkor engedjék meg, hogy ezt méltósággal megtegyem” – mondta a HVG-nek ősszel.

Olvassa el a HVG újságíróinak kortesbeszédeit!

Kortesbeszédek: Karikó, Krausz, Karsai, Szoboszlai vagy Azahriah az Év embere 2023-ban?

Múlt héten elindultak a HVG évzáró díjainak szavazásai, köztük az Év emberéről szóló vokssal. Most következnek a kortesbeszédek a HVG újságíróinak tollából - Ön dönt, ki legyen a győztes!

 

--- voting control ---

Év citromdíjasa: Képmutatás, náculás, álszentség vagy szimpla pancserség

Furcsa helyzet, de az antihősök shortlistjén vannak a legtöbben, akik újfent jelentkeznek a díjért – szám szerint ketten az ötből, akik tavaly pont nem voltak elég hitványak a címhez.

Idén is erős favoritja a citromdíjnak a teljes magyar ellenzék, de annak 2022-ben összefogó tagjai mindenképp. A Csak felfelé! szlogen mára legfeljebb a vérnyomásunkra értelmezhető, és látva azt, hogy bár polikrízisbe kormányozta a Fidesz Magyarországot (infláció, EU-s források késése, külpolitikai leépülés, közoktatás lenullázása, többek között), egy percig sem tudták az alternatíva látszatát kelteni, simán jogos lenne a shortlistre az ellenzéki szereplőket egyesével felpakolni. A kiskakasként a szemétdomb tetején ülő DK, a nagyon hisztis de legalább ennyire erőtlen Momentum, a rezidens renitens LMP, a politikai hobbiklub MSZP és Párbeszéd, a Jobbik mint olyan, és a misztikus kiábrándult fideszesek után kajtató Márki-Zay-, Jakab- vagy Vona-pártok külön-külön is megérnek egy misét, közös teljesítményük pedig csak azért nem az Abszurdum-díjra pályázik, mert van tétje, hiszen minden szerencsétlenkedésüknek a magyar demokrácia issza a levét.

Visszatérő, és a demokráciára ugyancsak káros hatást gyakorló tagja a listának Elon Musk is: a tavalyi jelölésekor még nem sejthettük, hogy minden, amit a Twitternél tönkrevágott néhány hónap alatt, csak a kezdet volt: a cég már csak fele annyit ér, mint amikor alig egy éve megvette, a konteók és az ultrajobboldali tartalmak mindennapossá váltak és a vezér is terjeszti őket, elképesztő embertömegeket érnek el az álhírek és az uszító tartalmak, a hirdetők folyamatosan lépnek le, mert antiszemita tartalmak mellett jelennek meg a reklámjaik, és akkor még az államilag finanszírozott sajtótermékek stigmatizálásáról és egyéb turpisságokról nem esett szó. Míg korábban lehetett arról vitatkozni, hogy Musk őrült zseni, vagy simán őrült, 2023-ban nagyjából eldőlt ez a dilemma, és látva, hogy nem igazán akar távol maradni a politikától, a 2024-es amerikai elnökválasztás nem sok jóval kecsegtet.

Bár Elon Muskot is nagyon szeretik a magyar politikai vezetők, Tóth Gabit annál is inkább, idei alakítása pedig hű volt az önellentmondás és álszentség kormányához. Miután év elején még a keresztény popdíva és a családszerető édesanya szerepében játszott a közéletben, nyáron kiderült, válik sztárséf férjétől, Krausz Gábortól, akit egy szintén ismert táncegyüttes tagjával cserélt le. A sztori pedig nemcsak azért ciki, mert nehezen összeegyeztethető az általa állítólag őszintén vallott értékekkel, hanem azért is, ami utána történt: a család szentségének jegyében a propagandasajtó beállt madonnája mögé, ő pedig áldozatként haknizhatott, önsajnáló (és plágiumgyanús) videókliptől kezdve az új kedvesével élő adásban csókolózásig.

Legalább ekkora pofonba szaladt bele idén L. Simon László, a Nemzeti Múzeum – most már egykori – vezetője is, akit Dúró Dóra és Csák János együtt palizott be a homofóbia jegyében: az egyébként párthű káder értelmiségiként mert gondolkodni rendszerszolga helyett, és nem tiltatta be, vagy tette legalább korhatárossá a World Press Photo kiállítást, amelynek egyes fotóin az LMBTQ-közösség tagjai voltak láthatóak. Dúró felbontotta, Csák kitöltötte, L. Simon pedig megitta a levét annak a gyűlöletnek, amit saját maga is szított – méltó jelöltje a citromdíjnak.

Amíg azonban a másik négy jelöltet aligha kell sajnálni, az ötödiket annál inkább, ugyanis az idei citromdíj-shortlistre felkerült a MÁV is – jóllehet, katasztrofális teljesítménye mögött az állami elhanyagolás áll, és nem feltétlen a cég maga. Mellékvonal-bezárásoktól az 1-es fővonal kálváriájáig, vonatpótló-buszpótló-vonatokon át a nyári klímamentes aszalódásig a vasút minden napra tartogatott meglepetést – kivéve a késéseket, mert azok állandóak voltak.

HVG gyűjtés

--- voting control ---

Év szava: a legerősebb első kiemelt

Bár az Év embere és Év citromdíjasa-jelöltek is egyaránt kiegyenlítettek, szerkesztőségi belső szavazásunk után toronymagasan első kiemeltként került fel a szavak shortlistjére az akkugyár: Debrecen, Iváncsa, Komárom, Göd, de tágabb értelemben Bátonyterenye, Szigetszentmiklós, Ács és Fót példáján keresztül egy egész ország megtanulta, hogy az akkumulátorok országa leszünk ha addig élünk is, mert Orbán Viktor úgy döntött, és mert az új haverjai a világban ezzel üzletelnek (meg olajjal és felhőkarcolókkal, de az a sztori talán túl késen esett be a jelöléshez).

Ha nem is volt egészéves téma, az biztos, hogy a legijesztőbb párhuzamokra idén a fólia szó adott okot: nyáron a kormány jó magasra emelte azt a zászlót, amelyre a homofóbiát tűzte, és 2023-ban egy EU-tagállam könyvesboltjaiban kötelezővé tette, hogy csak zárt csomagolásban árulhassanak olyan könyveket, amelyekben egyáltalán megjelenik az LMBTQ-közösség. Hosszú és mocskos utat jártunk be (az ebben a cikkben már másodszor, azaz az ideálisnál kettővel többször emlegetett) Dúró Dóra darálása óta, a családbarát kormány pedig délcegen baktat azon az ösvényen, amely mentén gyerekeket és családokat tesz tönkre.

Szintén a propaganda harsogta idén, hogy év végére egyszámjegyű infláció lesz Magyarországon, és láss csodát, sikerült. Arról senki nem beszél, hogy ez körülbelül akkora siker, mint csak 0-1-re kikapni Andorrától és utána verni a mellkasunkat, hogy fordítani tudtunk, cserébe örvendünk annak, hogy a már tavaly ilyenkor is megfizethetetlen árak nem lettek drasztikusan megfizethetetlenebbek.

2023 emellett két megkerülhetetlen szót tartogatott – az egyiket egy hétig, a másikat viszont egész évben hallottuk. Előbbi a Barbenheimer: július 20-án egyszerre jelent meg Greta Gerwig Barbie- és Christopher Nolan Oppenheimer-filmje, amely évtizedes súlyú pillanat volt a mozizás történetében: a filmek globálisan közel 2,5 milliárd dollár bevételt hajtottak, a kritikusok mindkét alkotást jól fogadták, a mémek pedig összehozták a világ filmrajongóit. Amíg ez egy hetünket, a mesterséges intelligencia mind az ötvenkettőt meghatározta, és még jócskán csak befelé megyünk: bár sokan apokalipszist vizionálnak, egyelőre úgy fest, a világ kellő komolysággal igazgatja az MI fejlődését, és ha más nem, a ChatGPT-vel szórakozást mindenki kipróbálhatta idén.

HVG gyűjtés

 

--- voting control ---

Az első Abszurdum-díj, avagy jelenetek Örkény István országából

Ahogy az év eseményeit foglaltuk össze a jelölésekhez, feltűnt, hogy míg a citromdíj-aspiránsokkal kapcsolatban mindig van némi keserűség, netán düh az újságírók és az olvasók lelkében, megannyi olyan dolog is történt idén, ami önmagában annyira groteszk, hogy csak nevetni lehet rajta. Így született meg az Abszurdum-díj, amelyre azokat a sztorikat, híreket, eseményeket jelöltük, amelyek csak Örkény egyperceseinek országában válhattak valósággá.

Bár korábban már volt róla szó, egyértelmű jelölést kapott ebben a kategóriában a homofóbtörvény egyik eleme, mégpedig az, hogy centivel kell kimérni, mennyire van egymástól egy templom és egy LMBTQ-könyv. A sztori az állami álszentség tökéletes manifesztációja, amely nemcsak azt felejti el, hogy a queerség nem fertőző és az országban úgy zuhan be a vallásosság mint a demokráciaindex, de olyan idiótát csinált a szegény pásztói kormányhivatalból, amelynek dolgozói konkrétan ki kellett, hogy mérjék a távolságot a könyvesbolt és a templom között, hogy a röhögéstől bejelzett a Richter-skála.

Ha kaphatna díjat az év rejtélye, egyértelmű lenne a győztese: a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium falára tanévkezdéskor ugyanis Orbán-idézetek kerültek, de senki nem tudta, hogyan. A táblát bevédte Németh Szilárd és a csepeli alpolgármester is, a belügy „nem akart beleszólni”, végül négy nap kellett, mire lekerült.

A kormány egyébként komolyan vette, hogy nem elég hülyének lenni, annak is kell látszani, éppen ezért nemcsak a mai napig szórakozik a svéd NATO-ratifikációval (és szórakozott a finnel is sokáig), de saját, elsővonalbeli bohócait is bevetette, hogy az egész világ lássa a magyar politika című viccet. Ez volt a Hende Csaba vezette delegáció, amely kioktatta a svédeket és a finneket jogállamiságból: a parlamenti csipetcsapat márciusban turnézott északon, hogy mindenhol tiszteletet követeljen a magyaroknak, cserébe a tízmillió Borat országának képét festette rólunk.

Ahogy pedig a kormány is egyszerre próbálja a plebejus imidzset fenntartani, miközben gazdasági elitet és strómanokat épít, úgy játszott a szerepeivel idén a 2021-ben citromdíjas Várkonyi Andrea is. Kiveheted az embert Magyarországról, de nem veheted ki Magyarországot az emberből – gondolhatta, és belekortyolt a 200 forintos kávéba a 27 milliárdot érő Rose d’or jacht fedélzetén, az év egyik legszórakoztatóbb képkockáját összehozva.

De ne legyünk igazságtalanok: nem csak a NER-be szorult humor ebben az országban. Az ország neves művészeinek bérelt helye van a szívünkben, vagy ha Kern Andrást kérdezzük, a járdáinkon: a színészlegenda ugyanis országos mémmé vált, ahogy újra és újra felcsapatta Toyotáját a járókelők közé a Margit hídnál, hogy bevásároljon a kedvenc pékségében. Extra magyarságpont jár azért, hogy ahelyett, hogy szakított volna a szokással azt kérte, „ne jelentsék fel mindig, mert az olyan ronda dolog.”

HVG gyűjtés

 

--- voting control ---