„Ön is úgy véli, mint az MLSZ elnöke, Csányi Sándor, hogy tovább kell jutni az Eb-csoportunkból?” – ez volt a Nemzeti Sportban megjelent, a miniszterelnökkel készített interjú első kérdése, és mellé oda is írták, hogy miért: “(...) kezdtük a magyarokat talán a leginkább érdeklő témával”.

Az „év végi, de időben és összefüggésekben távolabbra is tekintő, exkluzív” interjút az egy ideje már állami tulajdonú és állami előfizetésekkel elhalmozott lap főszerkesztője, a kormányfő kedvenc sportújságírója, Szöllősi György készítette, aki amúgy Puskás-ügyi nagykövet is diplomataútlevéllel.

Orbán a továbbjutási kötelezettségről úgy vélekedett egyébként, hogy „nem merek ilyet mondani”. Azért – magyarázta –, mert “Bármi megtörténhet. Ez egy olyan csoport, amiben istenítélet lesz.” De azért megfogalmazott egy kívánságot: „Három emlékezetes meccset szeretnék látni.”

A kormányfő nem várja el a továbbjutást, de emlékezetes meccseket szeretne látni

Túry Gergely

A kormányfő bevallotta, hogy amikor egymillió új munkahelyet és a magyar futball talpra állását is ígérte, akkor „a magyar futball talpra állásában egyetlen pillanatig sem kételkedtem, az egymillió munkahely felől időnként elbizonytalanodtam”. Arról, hogy előbbiben miért volt biztos, azt mondta:

több mint harminc évet húztam le öltözőkben (...) nem tudja velem senki elhitetni, hogy a magyar futball feltámadására nincs esély”.

Orbán azért beismerte egy óriási hibáját is a beszélgetés során. Azt mondta, „a futballban követtem el a legnagyobb hibát az elmúlt tíz évben: hatvannégyezres stadiont építettünk kilencvenezres helyett, kishitűek voltunk, és ez hiba.” A magyar fociról élvezettel beszélő kormányfő hozzátette:

Akárcsak Vlagyimir Iljics, a magyar futball élt, él és élni fog.”

Arra a felvetésre, hogy a magyar válogatott nem az elmúlt évek hazai futballfejlesztései miatt jó, sőt azok ellenére, Orbán úgy reagált: „ezek kínban fogant komcsi magyarázkodások.”

Reviczky Zsolt

Beszélt a miniszterelnök a futball akadémiák finanszírozási rendszerének átalakításáról is, mondván: a teljesítményt helyezik majd a középpontba. Ahhoz mérik majd a támogatást, hogy egy intézményből hány játékos játszik a felnőttcsapatban vagy a válogatottban.

Ami Szoboszlai Dominikot illeti, róla Orbán csak szuperlatívuszokban beszélt.

A közelgő párizsi olimpiát illetően bevallotta, hogy aggódik, mert „nem látom, mit tud a kajak-kenu, és az úszás, pedig ezek teljesítménye döntő az érmeink számára.” De bátorított is, hiszen:

A száznyolcvannégy olimpiai aranyunk nem a véletlen műve: a sport és a magyarok karakterükben jól passzolnak egymáshoz”.

Arra, hogy olimpiát kellene rendezni, nem először utalt Orbán. Most azt mondta, a városnak is meg kell érnie erre a gondolatra. „Szerintem a sors egy budapesti olimpiával tartozik a magyaroknak. A kérdés az, hogy a budapestiek ezt a tartozást be akarják-e hajtani”.

A korábbi rendezés lehetőségéről keserűen nyilatkozott a kormányfő, de nem említette a NOlimpia mozgalmat vagy a Momentumot. Csak annyit mondott: „Fáj, amikor tudjuk, hogy valamire képesek lennénk, mégsem vágunk bele. Ezt lovagolták meg a kishitűség vámszedői.”

(Nyitóképünk illusztráció)